Hogy milyen a kertépítés helyzete Budapest és környékén? Ez ma már nem olyan nehéz kérdés, mint amilyen három – négy évvel ezelőtt volt. Nos, persze nem a válaszadást tekintve nehéz ez a kérdés, hanem az, amilyen emóciókat mozgat meg bennem és számos más kertépítőben, akik nem az abszolút prémium kategóriában dolgoznak, hanem a minőségi polgári kertépítést célozták meg itt, Budapesten, illetve annak agglomerációjában.
A válság hatására ez a szakma is megtorpant és az emberek egy jelentős része (polgár) is visszafogta magát és a kiadásait. Nehéz volt ilyen környezetben érvényesülni, sőt, még csak fennmaradni is. Aki nem tudta hiper sebességgel a marketingjét átírni az adott helyzetre, annak igen nehéz dolga volt. És ez csak a kisebbség, mivel a kertépítőknek valójában igazi marketingtevékenysége híján nem is volt mit átírni. Ők csak a csodában bízhattak! Mondhatjuk, hogy a kertépítés itt Budapesten nem állt meg, de eléggé lecsökkent ahhoz, hogy csak azok érhessék el, akik a leggyorsabban reagálnak! És tovább súlyosbította a helyzetet egy olyan tényező, amire igazán senki sem számított.
Azok, akik nem vártak arra, hogy a piacon lévő szűkös kertépítési munka rájuk találjon valahogy, hanem felismerte, hogy elébe kell menni, annak lehetősége nyílt arra, hogy az árajánlat tételig eljuthasson. Ami azonban ez után következett, az mindenkit meglepett! Ez pedig a megrendelő reakciója volt a megváltozott helyzetre, legalábbis itt Budapesten és a kertépítés szakmában így történt mindez.
Szóval a megrendelő reakciója az lett, hogy sok helyről kért be árajánlatot, és azok közül csak a számára legmegfelelőbb – tehát a legolcsóbb – tételeket rendelte meg. Így valójában mindenkinek jutott egy falat, de pont az, amelyik a legrosszabbul esett neki! Az, amelyiket a legjobban volt hajlandó leárazni. A munkák bizony nem is lettek tökéletesek és végeredményként, nem is lehetett a problémák felelősét megtalálni öt-hat vállalkozó után, aki mind egymásra mutogatott!
Kérdem én! Ki járt akkor jól ezzel?